Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 11 találat lapozás: 1-11
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Bocsárdi-Angi Gabriella

2003. szeptember 1.

Aug. 30-án kezdődött a Kisebbségi Színházak Kollokviuma Gyergyószentmiklóson. Szabó Tibor, a fesztivál igazgatója megnyitotta a rendezvényt, majd a nemrégiben elhunyt Bocsárdi Angi Gabriellára, a Figura Színház névadó és alapító tagjára emlékeztek. A 42 éves korában eltávozott színésznő az utóbbi években a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház tagja volt. Kolozsi Kilián, a Figura Színház új igazgatója köszöntötte a jelenlévőket. Zsehránszky Istvánnak, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala igazgatójának nagy része van abban, hogy újraélesztették a nyolcvanas évek elején beszüntetett kollokviumot. /Köllő Katalin: Együtt játszani mindig öröm. Színházi találkozó Gyergyószentmiklóson. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./ Elkezdődött a kisebbségi színházak gyergyói seregszemléje. A tárca a kilátásba helyezett összegnél 200 millióval kevesebbet folyósít a rendezvénynek. Zsehránszky megjegyezte: véget kellene érnie ama áldatlan állapotnak, hogy az anyagiak határozzák meg egy kulturális rendezvény hangulatát.A megnyitóünnepség után Dürrenmatt Egy magánbank története című fekete komédiáját jiddisül mutatta be a bukaresti Állami Zsidó Színház. /Gergely Edit: Fekete szombat, görög vasárnap. = Krónika (Kolozsvár), szept. 1

2003. december 30.

A gyergyószentmiklósi Művelődési Központ negyedévenként megjelenő kiadványában, a Művelődési Kalauzban Borzási Mária igazgatónő a fűtetlen kultúrház gondjaira is kitért. A lapszám búcsúzott az elhunyt Karancsi Sándor festőművésztől és Bocsárdi Gabriella színművésznőtől, és ismertette a művelődési központ utolsó három hónapjának tevékenységét: a Tinimenedzsment tanfolyamot, a felnőtteknek szervezett Mi, és a hatalom népfőiskolai kurzust, az Otthonka programot, a halász és a természetismereti tábort, valamint a művelődési házban tartott rendezvényeket. /Művelődési Kalauz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 30./

2004. szeptember 6.

Rendhagyó módon, egyetlen szónoki felszólalás nélkül zajlott a Figura Stúdió Színház alapításának 20. évét ünneplő rendezvénysorozat Gyergyószentmiklóson. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Romeo és Júliája családivá avatta az ünnepet. Bocsárdi László Figura-alapító rendezte a darabot. Szabó Tibor igazgató a Romeo és Júlia jubileumi előadását a társulat a Figura-színház névadójának és társalapítójának, a tavaly elhunyt Bocsárdi Angi Gabriella emlékének ajánlotta. A rendezvénysorozat színházi miniévadnak is teret adott. A fórumon felmerült a helyi közművelődési intézmények és a színház összevonásától való félelem. Parászka Miklós, a Csíki Játékszín gyergyói származású igazgatója, Kötő József színháztörténész, Zsehránszky István színikritikus, és Dézsi Zoltán Hargita megyei alprefektus a Figura önállóságának megőrzése mellett foglalt állást. A világhírű Bozsik Yvette Társulat is fellépett Gyergyószentmiklóson. /Gergely Edit: Huszadik születésnap sorsforduló előtt. = Krónika (Kolozsvár), szept. 6./

2005. október 29.

,,Könyvek között talált otthonra életed, de végül is a játékban leltél igazi szellemi örömet, s krónikása lettél a színpadi játéknak, amely életre kelti az írott szót a rivaldafényben.” – búcsúztatta Horváth Andor Kacsir Máriát 2005. április 6-án Kolozsváron. 2000 nyarán távozott a Sepsiszentgyörgyön született és élt 41 éves Tóth J. Tamás színész. 2001 augusztusában Dorián Ilonát, a kolozsvári színház érdemes művészét kísérték a Házsongárdi temetőbe. December 17-én pedig az örökösen ,,lázban égő” sepsiszentgyörgyi Zsoldos Árpád színész költözött át a túlvilágra. 2002-ben Sepsiszentgyörgy színházának egykori két irodalmi titkára – dramaturgja – gyors egymásutánban távozott az élők birodalmából. Áprilisban Veress Dániel indult Gerzson fia után, júniusban Sombori Salamon Sándor tért meg a rétyi családi kriptába. Mester András színész is a 2002. év halottja Kolozsváron. Az év karácsonyán távozott Ács Alajos, a szatmári színház alapító, oszlopos tagja. Darvay Nagy Adrienne könyvet jelentetett meg utóbb róla Címszerepben Ács Alajos címmel. 2003-ban halt meg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházból Ferenczy István, a legendás Székely Színháznak is közkedvelt aktora. Ebben az évben távozott a fiatal, 42 éves szentgyörgyi pályatárs, Bocsárdi Angi Gabriella. Novemberben a 93 esztendős Ambrus Sándort a temesvári földbe, felesége és színpadi partnere, Hegyessy Magda mellé temették. 2004-ben Kolozsváron Nagy Dezsőt, Marosvásárhelyen Illyés Kingát veszítettük el. 2005 júniusában László Gerő, a kolozsvári Magyar Színház nyugdíjasan is közismert tagját, számtalan főszerep alakítója koporsóját kísérték pályatársai a Házsongárdba, írta emlékezésében Kudelász Ildikó. /Kudelász Ildikó: A színház volt az életük. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 29./

2007. december 18.

A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház legutóbbi bemutatója után, Federico García Lorca Yerma című darabjának végén adták át a színház alapító tagjainak a Bocsárdi-Angi Gabriella-díjat. Idén az „ősfigurások” Boros Mária színművésznőt részesítették a kitüntetésben. A Bocsárdi-Angi Gabriella-díjat 2005-ben létesítette az a lelkes baráti társaság, amelynek munkája nélkül ma nem beszélhetnénk gyergyószentmiklósi hivatásos, minőségi színjátszásról. A díjjal elsősorban Bocsárdi-Angi Gabriellának, a gyergyószentmiklósi születésű, Sepsiszentgyörgyön játszó, fiatalon elhunyt színésznőnek kívántak emléket állítani. A Bocsárdi-Angi Gabriella-díjat első alkalommal 2005-ben Barabás Árpád színművész, 2006-ban pedig Blénessy Enikő vehette át. /Jánossy Alíz: Kitüntetés Boros Mária színművésznek. = Krónika (Kolozsvár), dec. 18./

2009. október 12.

Tizenhárom színház 17 előadása és hétszáz vendég, néző találkozott az elmúlt hét kulturális fergetegében Gyergyószentmiklóson. Október 11-én a díjkiosztó gálával ért véget a Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviuma. A legjobb előadásáért járó díjat a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata nyerte el, Jon Fosse Alvás című darabjával. A legjobb férfialakításért járó elismerést Sebestyén Aba, a Tompa Miklós Társulat színésze érdemelte ki, az Alvásban nyújtott alakításáért, a legjobb női alakítás díját pedig a Temesvári Állami Német Színház színésznője, Andrea Nistor nyerte. Különdíjat kapott a sepsiszentgyörgyi M Stúdió társulata a színpadi játék kifejező erejéért /Rómeó és Júlia című előadásuk/, valamint Harsányi Zsolt, a csíkszeredai Nagykutyák című előadás rendezője, társulatépítő munkájáért. A közönségdíjat szintén a mozgásszínházi produkció, a Shakespeare-darab ihlette Rómeó és Júlia kapta. A zsűri és a szervezők életműdíjjal jutalmazták Kakuts Ágnes kolozsvári színművésznőt. A Figura Társaság által, évente odaítélt Bocsárdi Gabriella-díjat idén Bartha Boróka, gyergyószentmiklósi színésznő vehette át. Abban, hogy a „kényszerszünetek” után, 2001-ben újra Gyergyószentmiklóson rendezték meg a kollokviumot, nagy szerepe volt Zsehránszky Istvánnak, aki az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának főtanácsosa. /Csibi Márti: Véget ért a kollokvium. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./

2011. október 10.

Kollokvium-díjak
Utoljára gördült fel a függöny az idei IX. Nemzetiségi Színházi Kollokviumon tegnap, a színpadon azonban csak a legjobbak kaptak helyet – lapzártánkkor tartották a gyergyószentmiklósi színházi fesztivál gálaestjét.
A gyergyószentmiklósi színházi fesztiválon a legjobb rendezés díját Victor Ioan Frunză kapta, Tasnádi István Finito című művének színreviteléért, amelyet a Csíki Játékszín mutatott be. A legjobb női alakítás díját Éder Enikő vehette át, Heiner Müller Kvartett című előadásában Merteuil szerepének megformálásáért.
A legjobb férfialakítás díja Bányai Kelemen Barna kezébe került, Székely Csaba Bányavirág című előadásában nyújtott alakításáért. A legjobb fiatal színészi alakítás díját Alexandra Fasolă, a Bukaresti Állami Zsidó Színház tagja vehette át, Teibele megformálásáért Isaac Bashevis Singer, Eve Friedman Teibele démona című előadásában.
„Az egyik legnagyobb elismerés a Figura Stúdió Színház munkaközösségét illeti, ugyanis felelősségteljes munkával tartották kézben a szervezéssel járó összes feladatot” – jelentette ki tegnap Béres László. A gyergyói színházigazgató szerint a kollokvium nem csupán tartotta a mércét, de idén az átlagosnál magasabbra is emelte azt.
Az idei fesztivál egyik nagy erénye, hogy sikerült letenni az „alapkövét” egy színházi érdekképviseletnek: a IX. Nemzetiségi Színházi Kollokviumon részt vevő színházigazgatók, magyarországi szakemberekkel tárgyaltak a Romániai Magyar Színházi Szövetség létrehozásáról. A Figura Stúdió Színház a tegnapi gálaesten Bocsárdi Angi Gabriella-díjjal tüntette ki a társulat két színészét: Tamás Boglárt és Kolozsi Borsos Gábort.
Csibi Márti
Új Magyar Szó (Bukarest)

2013. október 9.

Két és félezer látogatója volt az idei Nemzetiségi Színházi Kollokviumnak
Moşu Norbert László vehette át vasárnap a 10. Nemzetiségi Színházi Kollokvium zárógáláján a Bocsárdi Angi Gabriella Emlékdíjat.
A kollokviumot szervező gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház fiatal színésze a Nyikolaj Koljada Murlin Murlo című művéből Barabás Árpád által színre vitt előadásban Mihail szerepét alakította. A díjat az „ősfigurások” alapították és minden évben a gyergyói társulat egyik kiemelkedő színésze kapja meg.
A tíznapos színházi fesztivál idén is lehetőséget teremtett arra, hogy a romániai kisebbségi színházi élet sokszínűsége megmutatkozhasson – a meghívottak közül egyedül a Kolozsvári Állami Magyar Színház nem vett részt a találkozón. A kollokviumnak a kísérőrendezvényekkel együtt mintegy 2500 látogatója volt. A délelőtti szakmai beszélgetések kitértek a résztvevő társulatok munkakörülményeire, hétköznapi problémáira, sikeres előadásaira, darabválasztására, az egyes alkotók pályájára.
Két Bánk bán-előadás is szerepelt a fesztivál műsorán: a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Bocsárdi László rendezésében a mindenkori hatalom természetrajzát mutatta meg a rövidített, nagyon pontosan értelmezett szövegű előadásban, míg a kolozsvári Váróterem Projekt független társulat egy osztályteremben játszotta el az egyórásra sűrített kötelező olvasmányt. Más klasszikusok is szerepeltek a programban: például Móricz Zsigmond Rokonok vagy Sólem Aléchem Vándorcsillagok című műve. Mindkettőből színpadi mű született a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, illetve a bukaresti Állami Zsidó Színház előadásában. Shakespeare Titus Andronicusa a Temesvári Állami Német Színház előadásában egyszerre idézte a kávéházi kabarék és a katonai diktatúrák hangulatát: naturalista elemek keveredtek könnyed színészi játékkal. Gavriil Pinte Petre Ispirescu-adaptációja, a nagyszebeni Radu Stanca Színház Német Tagozatának előadása az erdélyi multikulturalizmust mutatta meg: német nyelven mutattak be egy román népmesén alapuló művet többségében magyar közönségnek, a színpadon pedig román, magyar, szász, luxemburgi és osztrák színészek játszottak. Az előadás érdeme persze nem csupán ennyi: nagyon szépen megkomponált mozgás- és látványvilág, sok bábos elem, árnyszínház és a mesében is megjelenő archetípusok mai eszközökkel történő megjelenítése tette emlékezetes előadássá a szebeniek produkcióját.
Nagy közönségsikernek örvendett Székely Csaba két darabja, a Bányavirág és a Bányavakság – mindkettő a Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház koprodukciója és mindkettőt Sebestyén Aba jegyzi rendezőként. A sziporkázó színészi alakítások, az autentikus humor, a piedesztálra állított értékek esetlegessége, profanizálása és mindenekelőtt a nagyon jól ismert, hiteles figurák és mai falusi életképek miatt a kollokvium kiemelkedő előadásai voltak. Kisvárosi életképeket és figurákat állít középpontjába az a két kortárs orosz színdarab, amit Barabás Árpád rendezésében láthatott a gyergyószentmiklósi fesztiválközönség. A Murlin Murlo a Figura Stúdió Színház társulatának előadásában volt megtekinthető, A fekete tej című produkciót pedig a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház mutatta be. A lepusztult környezet, a kiégett és hitevesztett emberek, a hétköznapokból is nagyon ismerős helyzetek közös pontjai a két előadásnak. A fesztivál utolsó előadása a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Hajdu Szabolcs rendezte, improvizációra épülő produkciója volt vasárnap este.
Krónika (Kolozsvár)

2015. március 17.

Klassz–Tavasz Gyergyóban
Vasárnap vette kezdetét Gyergyószentmiklóson a Klassz–Tavasz Zenei Fesztivál, amely a tavasz folyamán még számos komolyzenei programot kínál az érdeklődőknek.
„A fesztivál célja az értékközvetítés és az élménynyújtás mellett a komolyzenei élet felvirágoztatása. Ezzel a komolyzene rajongóinak kedveskedünk, de nem titkolt célunk, hogy az elkövetkező években akár más zenei stílusok vagy művészeti ágak is szerepeljenek a programban” – ismertette Sövér Adél, a szervező Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ munkatársa.
A március 15-ei ünnepi hangverseny keretében a Csíki Kamarazenekar és a sepsiszentgyörgyi Georgius Kamarazenekar lépett fel, március 29-én pedig a marosvásárhelyi Transylvanian Saxophone Quartet lép színpadra. Április 13–28. között a székelyudvarhelyi Terra Siculorum Nemzetközi Klasszikusgitár Fesztivál keretében gyergyóban is számos koncertre kerül sor, ezek szintén illeszkednek a Klassz–Tavasz programjába.
A klasszikusgitár-fesztivál vendégkoncertjeinek sorában Girán Péter, a Magyar Televízió nagy sikerű Virtuózok című komolyzenei vetélkedőjének díjazottja is szerepel majd. „Szeretnénk kiemelni a Hangok színei című, április 24-ei koncertet, melyet három, Bécsben élő zenész mutat be, akik fuvolán, brácsán és hárfán játszanak. A közönség számára ez egyedi alkalom, hogy megismerkedhessen három csodálatos hangszerrel és az ezekre komponált zeneművekkel” – mondta Sövér Adél. A koncertekre a művelődési ház színháztermében és a Bocsárdi-Angi Gabriella Stúdióteremben kerül sor.
Baricz Tamás Imola
Krónika (Kolozsvár)

2015. július 8.

Máthé Annamária: „Az álmok macerásak”
Nem hisz abban, hogy a művészet felé vezető utat hideggel, lyukas zoknival, nélkülözéssel kell kikövezni: jól kell lenni emberként, vagy megrekedünk alkotóként – mondja a székelyudvarhelyi Máthé Annamária, a gyergyói Figura Stúdió Színház idei Bocsárdi Gabriella-díjas színésze, Kisvárdán nemrég egyéni alakításért elismert színművésznő.
Ha a névjegyét kérjük: mi az, amit föltétlen elmondana magáról, szakmai- és személyes vonatkozásban?
Azt hiszem, leszoktam arról, hogy reggeltől estig a színházról beszéljek. Buta megfelelési kényszer vesz erőt rajtam, ha magamról kell nyilatkoznom. Ilyenkor lefagyok. A színpadi szerepeimben, és munkám mögött viszont ott vagyok, nincs mellébeszélés, mindenki láthatja, kicsoda Máthé Ancsa.
Egy kollégám szerint én vagyok a legalacsonyabb, bandzsi színésznő Erdélyben, aki mindent elnéz. Ez az „egyediség” együtt jár azzal, hogy sokat gyámbásznak, emelgetnek és dobigálnak, de babusgatnak is.
Mi az álma a székelyudvarhelyi Máthé Annamáriának – és mit jelent ebben az álomban Gyergyószentmiklós és a Figura?
Ha voltak is álmaim, lefordítottam őket gyorsan, hétköznapi dolgokká, kisebb-nagyobb célokká. Az álmok macerásak, frusztrációs mellékhatásokkal. Szóval, mindig csak araszolgattam, végzősként az volt a célom, hogy eldöntsem egy életre, akarok-e a pályán maradni. Akartam. A többi már adta magát, kellett egy színház, ami befogad. Ahol versenyvizsgát hirdettek, én ott voltam. Temesvár volt az első stáció, felszántottam a próbatermet (így szeretek emlékezni), de nem jártam sikerrel.
Nem estem kétségbe, a fene tudja honnan, de éreztem, hogy ősszel már valahol egy próbatáblán ott lesz a nevem. Udvarhely volt a következő színház, ahol nem versenyvizsgáztam, csak tárgyaltam, végül újabb sor remegés és felvettek a Figurához, négy másik végzőssel együtt. Azóta több korszakon átestem, volt a „bébihájas színésznő” korszak, a „margarinos kenyeres” korszak, az„igyunk reggelig” korszak, a „miért nem én kaptam azt a szerepet” korszak, az „üsse már le valaki a pitbullt bennem” korszak, visszaszelídülés, szerelem és a jó feladatok ideje. Ez az én esetem a Figurával és Gyergyóval. Nem élek a „mi lett volna, ha...” kérdés lehetőségével.
Most így, Kisvárda után, ahol sok „belső titkot" is megtud a többi színházakról: mivel küzd ez a színészgeneráció, itthon? Mivel általánosan, kisebbségiként?
Az állandó idegeskedés a számlák és pénzügyek miatt, régi lemez, de még mindig forog sok színész életében. Én nem hiszek abban, hogy a művészet felé vezető utat hideggel, lyukas zoknival, nélkülözéssel kell kikövezni. Aki nincs jól emberként, előbb utóbb megérzi a lassulást és megreked alkotóként.
A megalkuvásra és a véleménytelenségre idomított színészek fele annyira értékes alkotói egy színháznak, mint társaik, viszont csendesebbek. Nem veszekedni, ellenszegülni, sértődni kell, hanem implikálódni a társulati létbe, megtanulni érvelni általunk lényegesnek tartott elvek mellett, közösen ötletelni a darab és a színház érdekében. Úgy gondolom, ha egy vezető inspirálja csapatát, ez így is történik. Persze mindenki tudja, mert sokszor elmondták nekünk, hogy a színházban nincs demokrácia. Talán ez is forrása egy véget nem érő belső konfliktusnak, küzdelemnek.
Milyen Gyergyóban élni? Itt kapta meg a Bocsárdi Gabriella díjat. Mit hoz egy ilyen díj, változik valami a hétköznapokban?
Gyergyóban élek hét éve. Néha bosszant az igénytelenség, amit tapasztalok. Itt nincs rongyrázás, az emberek nehezebben barátkoznak, lassabban nyílnak meg, a nagyképűséget egyenesen utálják. Megtalálható itt minden embertípus. Szeretem a kisvárosi létezést. Nem tudnám magamat egy nagyobbacska városban elképzelni. A szüleim is közel élnek hozzám. Időközben lett pár lojális barátom. A „celebek”, akiket ismerek Gyergyóban, szerény emberek, nem villantanak, teszik a dolgukat. Minket Figurásokat szeretnek is meg nem is. Nem osztjuk meg a gyergyóiakat, egyszerűen csak még sok dolgunk van, több embert kell „megérintenünk”. Itt egy elismerés, hamar lecseng.
Időről időre elvágyódik valamerre, valahová messzire, „az Élet rövid" érzéssel?
Amikor elegem van a télből és a rossz időjárásból, biza eszembe jut egy-két tengerpart, ha feldühítenek, gondolatban meg is veszem a jegyet a következő vonatra. A kedvesem és a családja sokat segített az évek során, ha ők nincsenek, meglehet, más irányt vett volna az életem, talán már nem élnék Gyergyóban. A mostani életemmel semmi bajom, hálás vagyok azért, amim van. Együtt döntünk Péterrel, s ha majd egyszer elvágyódunk, emeljük kalapunk.
Eddig több szerepben is kipróbálhatta magát. Melyik volt a legtesthezállóbb? És melyik szipolyozta ki a leginkább?
Talám furcsán hangzik, de a mese-szerepeim mind testhezállóak voltak, egy sor állatkát és lényecskét alakítottam már, sok játékosságot vihettem ezekbe a szerepekbe, szabadon és lazán. A nők mindig lenyűgöztek, a sokféleségükkel, titkaikkal. A legizgalmasabb anyag, amivel dolgozhattam, az maga a Nő volt. Ezek a szerepek rengeteg idegrendszert, lélekbúvárkodást, önvizsgálódást igényeltek. Woyzeckből Marie, MurlinMurlo, Mirandolina, a Fiatal Nő – mind küszöbei voltak egymásnak. Jól éreztem magam a mozgásszínházi előadásokban is.
Ki a példaképe a szakmából?
Paul Giamattit mindig jó nézni. Bárcsak annyit tudnék a szakmáról és emberekről, mint ő. Az egyetemi évek alatt dúsabb volt a példaképtáram, telis- tele istenített tanárokkal. Manapság, mert rálátunk egymás nyavalyáira, nem is annyira példaképeim, inkább csak tanáraim vannak, a színházi szakma minden ágából. Vannak olyan emberek, akiktől folyamatosan sokat tanulhattam és olyanok is, akik egyetlen tanácsukkal segítettek hozzámnőtt hibákat levakarni.
Milyen célt tűzött ki, amit föltétlen el szeretne érni, még az idén?
Jó passzban vagyok, sok ötlettel és energiával, amiket nem akarok veszni hagyni. Még nem tudom, milyen szerepeket kapok a következő évadban. Friss dolgokra vágyom. Szeretnék diákokkal dolgozni, egyéni műsoron is töröm a fejem, de semmi konkrét ezidáig.
Min múlik a siker?
A siker az idejében felismert lehetőségen és az egyénen múlik: hit, következetesség, szorgalom, önreflexió, állóképesség és erős gyomor szükségeltetik.
Mit jelent a kisvárdai díj?
A kisvárdai fesztiválról díjjal hazatérni nem mindennapi esemény az életemben. Örömmel tölt el, ugyanakkor félelmetes is. Nagyon sokan gratuláltak és veregették meg a vállamat. Élvezem, hogy ma és talán még holnap is egy kicsit jobban szeretnek az emberek. Aztán csend, nyár és pihenés következik. Szeretek pihenni, de próbálni még inkább. Az elismerés, amiben részesültem, talán ennek is köszönhető. Nem mondok újat azzal, hogy a színház csapatmunka, és örömmel dolgozni a legáldásosabb. A „Kés a tyúkban” szeretett és féltett ügyünk Barabás Árpád rendezővel, Szabó Eduárddal és Giacomello Robertóval. Végtelenül hálás vagyok, hogy a fiúkkal dolgozhattam és számomra a díj egyenlő
maszol.ro

2016. január 19.

A magyar kultúra napját ünneplik
Formabontó képzőművészeti kiállítást nyitottak meg kedd délután a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Képtárában. A magyar kultúra napja alkalmából számos eseményt szerveznek Hargita megyében.
Számos érdeklődő tekintette meg kedden a székelyudvarhelyi fiatal alkotók grUnd nevű tárlatát. Berze Imre, a tárlat kurátora érdeklődésünkre elmondta, hogy a kiállításba választott darabok többsége ősszel a budapesti Vármegye Galériában volt kiállítva. A most megnyitott tárlaton hasonló gondolkozású, udvarhelyi képző- és iparművészek spontán csoportosulása fedezhető fel, akiket a város köt össze. A kiállítás címe, valamint a nagy U is Udvarhelyre utal. A kurátor szerint a hasonló gondolkodás és a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában szerzett tapasztalat visszacseng az alkotásokban, de ugyanakkor a különböző egyetemek jellegzetességei is érezhetőek.
Nyitottak a székelyudvarhelyiek a kortárs művészetre – véli a kiállítás kurátora, szerinte jobban kellene vezetni őket erre a rendezvényekkel. A kiállításmegnyitón Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója elmondta, a képzőművészet terén is a helyi értékeket fogják előtérbe helyezni. A grUnd kiállítást a következő négy hét alatt tekinthetik meg az érdeklődők.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, annak az emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát. Ez alkalomból szemléztünk a székelyudvarhelyi, csíkszeredai és gyergyószentmiklósi magyar kultúra napi programkínálatból.
Székelyudvarhely
Ambrus Lajos A sünkirályfi című mesés könyvét mutatja be szerdán este héttől P. Buzogány Árpád művelődésszervező a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban. A mesékből részleteket olvas fel Sarkadi Zoltán színművész, az est házigazdája Gálovits Rózsa könyvtáros. A Forró Ágnes rajzaival illusztrált vaskos könyvben a mesék mellett sok vidéki történet is helyet kapott. Utóbbiak közül több a szerző szülőhelyén, Korondon és környékén esett meg.
Múzeum plusz címmel tartanak előadást szerdán a Haáz Rezső Múzeum Képtárában. A 17 órakor kezdődő eseményen  Sófalvi András régész a Székely Támadt-várban végzett régészeti ásatások eredményeit ismerteti. 19 órától a Hargita Megyei Tanács által támogatott dokumentumfilmeket vetítik le a Városi Könyvtárban. Bemutatják Bocskor-Salló Lilla szerkesztő „Orczád verítékével” – Kovács Piroska, a székely kapuk őrzője című filmjét. Székely ízőrzők – hagyományos székely konyha címmel a szerkesztő-rendező és operatőr Szabó Károly filmje az étekkészítés székely jellegzetességeit dokumentálja. A Keresztes család idősebb és fiatalabb tagjainak mindennapi munkája révén a kenyérsütés, sajtkészítés, ünnepi kürtőskalácssütés folyamatát örökítette meg. Este kilenctől pedig a Slambajnokság székelyudvarhelyi fordulóján vehetnek részt az érdeklődők a Harmónia kávézóban.
A vasárnapig tartó rendezvénysorozat ideje alatt a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont székhelyének előtérben a Népi hagyományok Hargita megyében című fotókiállítást lehet megtekinteni. Az intézmény fotográfusa, Balázs Ödön által készített néprajzi tárgyú felvételeket láthatnak az érdeklődők, az alkotó válogatásában.
Csíkszereda
A Csíki Székely Múzeum északnyugati bástyatermében szerdán délután 18 órától mutatják be A székelység története című kiadvány második, javított kiadását. A Kájoni János Megyei Könyvtárban csütörtökön 17 órától kerül sor Balázs Lajos néprajzkutató Menj ki én lelkem a testből című kötetének bemutatására, amely a csíkszentdomokosi temetkezési szokásokat ismerteti. Szintén 17 órától (csütörtökön) tartják a Székelyföld kulturális folyóirat januári lapszámának bemutatóját a Székelyföld Galériában. Az eseményen Péntek János nyugalmazott egyetemi tanár, nyelvész, etnográfus tart előadást az oktatás mai helyzetéről.
Csütörtökön a nagyszebeni Orth István grafikusművész alkotásaiból nyílik kiállítás 18 órától a Lázár-ház dísztermében (Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa). A tárlatot Nagy Miklós Kund művészeti író méltatja. Pénteken délelőtt 11 órától a Hargita Megyei Kulturális Központban tartanak nyílt napot, hogy a központ ez évi tevékenységét, programjait ismertessék az érdeklődőkkel. A részvételi szándékot a 0266-372044-es telefonszámon vagy a [email protected] e-mail címen lehet jelezni.
Egy éve indult az Olvasókör a Kájoni János Megyei Könyvtárban, az idei év első találkozóján nem csak az egyéves születésnapot ünneplik a kör tagjai, hanem a magyar kultúra napja előtt is tisztelegnek. A pénteken 16 óra 30 perctől kezdődő találkozó programjában szerepel a múlt év olvasóköri tevékenységének értékelése, valamint a 2016-os év témáinak megbeszélése is.
A csíkszeredai F'10 fotóklub által 2015-ben meghirdetett IV. „Best 100” –  A legjobb száz fotó nemzetközi fotóművészeti pályázat kiállítását csütörtökön 18 órától a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum aulájában (Szabadság tér 18 sz.) Bács Béla János nyitja meg, közreműködik a Sunshine mandolin együttes.
Gyergyószentmiklós
A Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtárban január 22-én, pénteken 17 órától könyvbemutatóra várják az érdeklődőket. A gyergyóditrói Gergely Géza nyugdíjas magyartanár Nevetni jó! című könyvét Zöld János mutatja be. A kötetet Biró Zsuzsa képzőművész illusztrálta, a grafikákból kisebb tárlatot is megtekinthetnek az érdeklődők.
A Tarisznyás Márton Múzeumban január 22-én 18 órától nyitják meg a Márton Árpád festőművész jubileumi kiállítását. A tárlatot megnyitja Bajna György újságíró és Ferencz-Mátéfi Kriszta  művészettörténész-muzeológus, ezt követően Márton Árpád festőművész rendkívüli tárlatvezetést tart. A rendezvény házigazdája Csergő Tibor András múzeumigazgató. A megnyitón lehetőség lesz az igényes kiállítási katalógus megvásárlására is.
A Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ a magyar kultúra napján Cseh Tamásra emlékezik, a zeneszerző 73. születésnapján. Az emlékestre 19 órától a Bocsárdi Angi Gabriella Stúdióteremben kerül sor. Az eseményen  György László gitározik és Korpos Szabolcs zongorázik.
Baricz Tamás Imola, Péter Beáta, Veres Réka. Székelyhon.ro



lapozás: 1-11




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998